Két gyermekem jár jelenleg az óvodába. Benedek fiam a Pillangó csoport nagycsoportosa, ősszel iskolába megy. Sára középsős a Katica csoportban. Első perctől kezdve szeretnek mindketten ide járni. Nem okozott számukra gondot a beszoktatás, és az óvodás mindennapjaik is boldogan telnek. Barátokat találtak, szeretik az óvónéniket és dadus néniket. Délutánonként, amikor értük megyek, mosolyogva jönnek hozzám és alig várják, hogy elmeséljék a napjukat. De előtte sokszor öleléssel köszönnek el a nevelőtől vagy éppen egymástól. Az óvoda kifejezetten családias jellegű, az óvodai dolgozók mindegyike (nemcsak az óvónénik) név szerint ismernek minden gyermeket, szeretettel és türelemmel fordulnak hozzájuk, figyelnek rájuk. Számomra kifejezetten fontos volt, hogy a gyermekeim katolikus közösségben nevelkedjenek, de úgy, hogy ez számukra ne csak kötelezettségeket jelentsen, hanem a hit, az egymás iránti szeretet szinte észrevétlenül, élményeken keresztül épüljön be az életükbe. Az óvoda ehhez megfelelő segítséget nyújt: a reggelente eltöltött lelki percek által a gyerekek megtanulnak egymásra figyelni, szeretettel egymás felé fordulni, a verseken és énekeken keresztül pedig játékosan ismerkednek meg az egyházi ünnepekkel, bibliai történetekkel. Ez azonban csak egy része az óvodai nevelésüknek. Az év folyamán számtalan színes program van, amelyekbe a nevelők a szülőkön túl a nagyszülőket is bevonják. Külön alkalom jut a nagyszülők köszöntésére, máskor a gyerekek számára az „apás délután” ad lehetőséget a közös játékra. Kirándulnak, énekelnek, táncolnak. Egyszerűen boldogok itt.
